A pályaválasztás évében inkább a kereskedelemi szakirányt választottam. Érezve nem, de bízva abban, hogy legalább abban működnek majd a gének. Tudniillik Apám a kereskedelemben is hasonlóan sikeresnek bizonyult, mint az autószerelő szakmában. Olyannyira, hogy további fejlődését is abban látta, ha inkább tervez, fejleszt, ad-vesz, irányít mindamellett, hogy a szerviz dolgozik.

Már a rendszerváltás környékén járunk, amikor minden és mindenki a változásokért kiáltott. A tehetséget, a tenni akarást és az önálló ötleteket elnyomó Népköztársaságnak vége lett. Mikor a középiskolába jártam, úgy éreztem, hogy sok minden elmaradt az előző évekhez képest. Persze az is lehet, hogy a szülők iránti igényem is kevesebb lett, mint fiatalabb koromban, de mégis valami más lett. Lassan elmaradtak a hétfő esti beszélgetések, a 'gyere fiam lemegyünk a műhelybe, mutatok valamit', az Anyám által kötött pulóverek, az általa hímzett terítők, a Hofi lemezek hallgatása...

De megszűnt a 'sötétkor' már hétfőn is volt TV adás meg tányéros TV és videó is. Egész nap nem láttam a szüleimet, este meg beszélni nem bírtunk, mert mindig jött egy tárgyaló partner. Így emiatt a gondolatok rendezésére maradt a vasárnap, főként ebédidőben.

Nem volt feszültségmentes időszak egyikünk részéről sem, viszont cserébe nem volt gond többé a tanszerek kifizetése. Én ezeket éreztem akkor, mások meg azt, hogy az utcában elsőként a Zakaréknál áll valamilyen nyugati autó az udvarban, meg a ház is be van vakolva, sőt még zárható új kerítésünk is lett. Meg hirtelen még az Önkormányzat is leaszfaltozta a kis utcácskánkat, a környéken elsőként.

Kaptam is érte a suliban hideget meg jegeset tanártól, diáktól egyaránt, de ez is elmúlt. Elvégre nem tehet az ember arról, hogy a szüleim, mint egy hiperaktív 'gyerek' pörögnek és dolgoznak...

Legközelebb a rendszerváltás utáni fejlődésről mesélek, és hogy miként született meg a 4-es számú főút 69-es km-nél lévő...